Iskolánk története

A népoktatás Nagymányokon is, mint mindenhol az egyház feladata volt. Az 1722-ben betelepített német lakosság gyermekei mellé már tanítóra és segédtanítóra is szükség volt, sőt 1873-ban iskolát és kántortanítói lakást is építettek településünkön. A folyamatos fejlődés, a lakosság és a gyermekek számának további növekedése nagyobb épületet kívánt.
Troll Ferenc éneklőkanonok kegyúr támogatásával 1890-ben felépült a mai iskolaépület földszinti, utcai része. A lányokat irgalmas nővérek nevelték, az iskola a leánynevelő intézet szerepét is betöltötte, ezért újabb bővítésre volt szükség. 1901. július 1-jétől november 10-ig felépült az udvari szárny az utcai résszel egybekötve. A kőszénbánya fejlődésével az iskolaköteles gyermekek száma megnőtt. Elődeink 1914-ben az I. világháború idején újra építkeztek, és ősszel már használni lehetett a tantermeket. Ekkor készült a mai iskola nagyobb részét kitevő 41 méter hosszú épület emeleti része.
1948-ban összevonták az addig egymástól függetlenül működő régi bányatelepi, bányatársulati iskolát és a községi iskolát. A kisközségek körzetesítése után, 1960-tól a szomszédos, kismányoki felső tagozatos gyerekek beutaztak Nagymányokra. Az alsó tagozat tagiskolaként működött 1976-ig. Egy új épületet, a korszerű újtelepi iskolát adták át 1960. április 4-én. Itt külön tanultak az alsó tagozatos gyermekek, a felső tagozatosok pedig a központi épületben.
A József Attila utcai, valamikori vájáriskola épületeiben 1967-től önálló megyei intézményként nevelőotthon működött, ahol állami gondozott gyermekek éltek. 1968-ban településünkön diákotthon létesült, több mint 80 tanulóval. Az intézmény célja: a Bonyhád környéki, iskola nélküli kistelepülések és tanyák gyermekeinek hét közbeni bentlakásos oktatásának megoldása.
A körzetesítés miatt 1974-től 1990-ig a nagymányoki iskolába jártak a környékbeli és a szomszédos Váralja község felsős gyermekei is. Az alsó tagozat tagiskolaként működött. A kisegítő iskolai oktatás 1981-ben kezdődött. A diákotthon adta bentlakási lehetőség miatt ebbe az iskolába jártak a Bonyhád környéki kistelepülések tanulói. Az 1980-as évek második felében, négy tanulócsoportban 40-50 gyermek oktatását látta el az intézmény.
A központi iskolát 1981-82 között felújították. Kora és építészeti adottságai miatt műemlék jellegű, helyi védelem alatt álló épületként van nyilvántartva, ezért fontos, hogy az építkezések során a belső korszerűsítés mellett az épület külső megjelenési formája megmaradjon.
Az iskolai oktatás szerkezetében 1987-ben lényeges változás történt a német nemzetiségi kétnyelvű oktatás bevezetésével. Az eddig szokásos német órák mellett néhány tantárgyat is németül tanulnak a gyerekek. Ez a kínálat napjainkban is minőségi többletet jelent az iskola megítélésében.
Az alsó és a felső tagozatos gyerekek külön épületben tanultak, 2006 szeptemberéig. Akkor az önkormányzat saját erőből vállalta az épületbővítést, fejlesztést, így a pedagógusok lehetőséget kaptak egy felújított, központi, közös épületben tanítani, nevelni.
Az iskola részt vett a szakmailag legkorszerűbbnek ítélt kompetencia-fejlesztési program megvalósításában, HEFOP 3.1.2. intézkedés részeként arra vállalkoztunk, hogy adaptáljuk és elterjesszük a kompetencia-alapú nevelés, oktatás és képzés új tartalmait, módszereit, eszközeit. Az egész életen át tartó tanuláshoz nélkülözhetetlen képességeknek, készségeknek és kompetenciáknak a fejlesztését. Ebben a felső tagozatosok voltak az élenjárók. Az alsó tagozatosok is bekapcsolódtak a korszerű programba a TÁMOP 3.1.4. /08/ 2. pályázat megvalósításával, továbbá minden pedagógus lehetőséget kapott továbbképzésekre és a szakmai megújulásra. A „TIOP 1.1.1. Informatikai eszköz- és infrastruktúrafejlesztés Nagymányokon” pályázat keretében az iskola modern informatikai eszközökhöz jutott.

Nagymányoki Német Nemzetiségi Önkormányzat támogatásával iskolánkban emléktábla készül a régebben itt tanító pedagógusok emlékére. Tovább...

Részlet a nagymányoki oktatás történetéből